Alíz Álomfelhőországban

  A tegnapi nap Szép volt. Fenn az SZTK tetején ülve a szentendrei csillagos eget fürkészve, úgy hogy mellettem ült brian. Tényleg szép (és egyben kalandos, mármint a feljutás.) Aztán az éjjeli medencés fürdés, gyönyörű fényekkel (és egy kis torok fájással.)…

    Pedig azt hittem, de tényleg hogy Boldog vagyok, vagy legalábbis valami olyasmi.. De most, a sétámra nem vittem álarcom -egyiket se. Kinek is? Hiszen egyedül voltam, sőt még tükör se volt nálam -magam előtt sem kellett színészkednem. Arcomra kiültek érzelmeim, s…

  És Íme; végezetül búcsút inthetünk a Nyárnak. (Hiszen ez a maradék hét szinte semmire nem elég.) Persze sajnálom -sulikezdés: sok nyomorék, punnyadt órák és a túlhajszolások. De vártam is már hogy vége legyen. Mert lehetett volna sokkal jobb is, persze, Sokkal jobb is...…

  Ez nekem túl sok. Ennyi idő alatt (mondjuk 9óta?) ekkora dózisú, tömény Undormány. Phúj! Kezdve a Borattal (ami szerintem kifejezetten céltalan, szomorú és rossz film), aztán a konyhában talált bepenészedett csicseroborsó, az olivabogyós molytelep/molykeltető (ez…

  Hnm, nem tudom hol kezdjem. Elsőre azt kell letisztáznom hogy Zsunak igaza volt. Jót tett nekem ez a 'kimozdulás'. Mondhatjuk úgyis, hogy Boldog vagyok? Mindkét balatoni út, így egymás után alapvetően jól sikerült. Két Barátság érlelődik, úgy tűnik. A Közös utat…