A tegnapi nap Szép volt. Fenn az SZTK tetején ülve a szentendrei csillagos eget fürkészve, úgy hogy mellettem ült brian. Tényleg szép (és egyben kalandos, mármint a feljutás.) Aztán az éjjeli medencés fürdés, gyönyörű fényekkel (és egy kis torok fájással.) Fáradtan nevettünk -mindenen. És a halálról beszéltünk.

  De miért? Elszóltam magam. Kijelentettem, hogy hála az égnek, nekem még nem halt meg ismerősöm, hozzátartozóm vagy barátom (ami azért, sajnos, nem teljesen igaz). Miért nem kopogtam le, legalább? Azt hiszem babonásnak kéne lennem. Ma jött az értesítő (és az iwiwen keresztül, elég groteszk) hogy meghalt Karakas András. Azt hiszem nem tudom felfogni. Ez nem lehet igaz.?!.

  '"Éhezett, nélkülözött, tönkrement a mája és a gyomra" milyen nyomorúságos, hogy így kellett meghalnia. Legyél te is Művész magyarországon! Ez az életmű-díj. És tetejébe, gyűjtést kell rendezni, hogy egyáltalán egy szerencsétlen koporsója legyen, mert nincsenek hozzátartozói... Milyen szörnyűséges így meghalni..nincs senki az ágyad mellett a kórházban, csak a kín, szenvedés és Magány cirógatja füled, s néha egy-két mogorva nővérke suhan el szemeid előtt. Senkire nem tudsz gondolni, mert tudod, senki nem gondol rád.

    Tudom, nagyképűség lenne azt mondani hogy a barátom volt (de sokat jelentett). Inkább tanárom, kiváló művész, és eközben mutatott nekem egy utat. Egy utat, mely egy jobb Élet felé vezet. Egy okosabb de szomorúbb élet felé.

     Az Ő emlékének ajánlom a Hurt (https://www.youtube.com/watch?v=g0bZtf5MCzY)  [ "Everyone I know goes away in the End..."ezt eddig máshogy értelmeztem. De így is lehet...] c. számot, mert nagyon szerette a Nine Inch Nails-et. (Bár nem az ilyen számokat szerette, de csak nem rakhatom be most a ringfinger-t...) És milyen szörnyű...megígértem neki hogy kiírok neki egy NIN cd-t...és még egy könyve is nálam van...Vigyétek el kérlek... 

  [Nem fogadtam meg tanácsod, brian, a borotvát ma is használtam. De egy 5 centis seb helyett, 5 centis hajam lett.*mosoly*]