Nem biztos hogy kéne írnom, felesleges ez az egész blog, de mostmár mindegy. Addig se unatkozom.
Gyermelyen nem volt mégse kedvem a ház mögött lepkét fogni, igaz, közre játszhatott a 10 óra mozgás, ami után még mindig izomlázam van, teljes szabadság, bezárva a négyfal közé. A tizenegyedikszínes csapat kezd magára találni, mint ahogy mindenki más is, csak el ne csússz a nyálas földön! Ez végtelen, a lilás szemüvegen keresztül láttatott kontúrvonalas felhők, a vakond hatása, a város, a boldog naptej illatú város, a hideg, szürkés ég alján az izzó neon színű napkorong (ilyet még soha nem láttam!), a Zene, a mozgás, amik életben tartanak, feledtetik hogy minden veszett, a fogyasztói társadalom ihlette firkálmányok, a nap energiaelszívó hatása, a sütemény édes puha íze, a kincsvadászat a szobámban, a fák gyönyörű fénylő törzse, a reflektorszerű hold, az intenzív groteszk érzések és az ölelések.
Az állatvőlegény most alakult át királyfivá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Donnie* 2009.04.11. 06:58:44
amúgy sokan visszafordulnak