Többen próbálunk elveszetten, árral szemben úszni, gyengén, kifulladva, teherrel mellkasunkon, miközben keressük az elveszett felünket. Az erdő ködös és homályos, a széles sugárútnak vége elmosódott... hogyan jutunk haza..? A fényes hold mutatja az utat, a felhők pedig mint a madártej habjai. A puha ágyban a nyakam begörcsöl, mindjárt megfulladok.. Aztán a téves képzelgéseket feloldja egy abszurd látomássor mickey egérrel és a bal fülemben lévő zenekar előadásával.
Kicsinyes módon át akartam formálni őt is, olyanná amilyen valójában én akarok lenni.. A saját vágyaimat miért vetítem ki másokra? Puszta gyávaságból? Nincs elég erőm megváltozni. De végre rájöttem, hogy mindenki úgy jó ahogy van.. Nehéz. De a hibák és a problémák is hozzánk tartoznak, belőlük épülünk fel.
Ma este csodálatos idő volt, se túl hideg, se túl meleg. [A levegőn a tél illata még érződik, de nem olyan fagyasztó.] Azt hiszem, most volt a legszebb a Duna. A víz égett, lágyan villódzott, csillogott a sok fénytől és a mozgástól. Kis részecskékre bomlott az egész de mozgásával megtartotta az egységességet. A város békés és üres volt. Sehol egy lélek. Pedig olyan volt most Budapest, mint egy lélek, egy élő boldogság, a megtestesült harmónia. (Muszáj ilyen szánalmas szerkezeteket használnom.)
Squarepusher: Tomorrow world https://www.youtube.com/watch?v=_iOMmsyz6KE
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.