Olyan rossz látni az összefüggéseket, a mozgató okokat és a lecsupaszított embereket, a szándékot, a jellemet és az eredményeket. Szerepek, ösztön, túlélés. Hibák, hibák, hibák és hibák, szeretet nélkül. Pusztulunk és rohadunk - ez életcélunk (mert nincs más, ez maradt csupán). Tavasz tündére egy átverés, az elhullott pipacs csak valaki vére. Most csak álmaimba és a tudatlanságba próbálok menekülni, keresem a gombot, amivel kikapcsolhatnám az agyam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.