Alíz Álomfelhőországban

  Neki vágtam este felé a városnak. Gyönyörű volt, igaz hangulatom eléggé ingadozott, de talán ezért is jó, hogy végre kimozdultam. Néha a Boldogságtól szárnyra tudtam volna kelni, és szívem szerint belekiálltottam volna minden embernek az arcába hogy "Élek! Itt…

Megnyugodtam. Már tudom mi a célom. Szeretnék tovább lépni, fejlődni, megváltozni, és már van legalább ehhez egy célom. Először teljesen össze törtem, de eszembe jutott, hogy én nem veszthetek. Bármeddig kínoz bárki is, vagy alázzatok meg, hagyjatok magamra, dobjatok el mint egy…

Most döbbenek rá, hogy egész életemben mennyit hazudtam magamnak, hányszor erőszakoltam meg magam, azzal hogy annyi komolytalan barátságot kötöttem annyi értelmetlenséggel töltöttem az időmet és közben elsuhantam az Igazi dolgok felett... (Mert ugye, azt soha nem feledhetjük, hogy…

Teljesen tanácstalan vagyok, a levegőben függök, kiakasztva: egy cérna választ el a tátongó szakadéktól és a biztonságos talajtól. Elég lenne egy szó is akár, de Tapasztalatlan vagyok.Sokminden  történt, olyan(ok) is ami(k)re Régóta vágytam. És mégis Iszonyatosan…