Most döbbenek rá, hogy egész életemben mennyit hazudtam magamnak, hányszor erőszakoltam meg magam, azzal hogy annyi komolytalan barátságot kötöttem annyi értelmetlenséggel töltöttem az időmet és közben elsuhantam az Igazi dolgok felett... (Mert ugye, azt soha nem feledhetjük, hogy "felelős vagy a rózsádért." Oda kell figyelni kit, miért szelídítessz meg.)
Nehéz egyedül rájönni a dolgokra.
(és folytatom, folytatom, nem tudom befejezni, nem tudok szakítani a régi életemmel, mert akkor valahol én is meghalnék.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.