Sietősen kifesti a száját lilára, aminek következtében elrontja az ívet. Utolsó, gyors simítások...Minden rendben. Zöld selyem sálat csavar nyaka köré, a nagy gombos kabátját veszi fel, már indulna is, de visszaszalad a táskáért és a vállára teríti a kockás pelerint. Márcsak a liftben veszi észre, hogy csak fél pár kesztyűt hozott. "Mindegy"-gondolja, pedig nagyon hideg van, hűvös szél fúj, és a hó is rákezdett. A vágyakozás szétfeszíti mellkasát, a vér a fejébe szökik, kipirul. Már két méterrel a mocskos járda felett jár, boldog, mert most érzi, a kezébe veszi saját sorsát. Rohan, szinte nem is veszi észre, hogy a latyak összefröcsköli a csizmáját, és csak egy idő után eszmél rá, hogy már átjött a hídon, már rég egy budai emelkedő aljában áll. Átsétál egy kis szürke utcán, errefele van egy templom is. Megáll egy régi, reneszánsz stílusú ház előtt, aminek faláról foltokban lejött a vakolat. A kapualjban átböngészi a névjegyzéket. Megvan a név! 16os, már majdnem megnyomja a gombot, de elkapja valamiféle nyomasztó érzés. Keserűség és csalódás; a kudarc íze. A félelem megingatja. Átgondolja a kínos helyzetet, hiszen mit is mondana.. Egy darabig bámulja a roskatag fakaput, majd inkább átvonul a szemközti kapualjba. Bámulja a kaput, a feketére ázott macskaköveket, hátha történik valami. Megjelenik: Kinyílik a kapu, kétsoros fekete kabátja van, fanyelű esernyője. Hirtelen felfedezi a lányt, aki átsiet a túloldalra. Csak állnak, tekintetük beleveszik egymás szemébe. Az az egy kis pillanat kimerevedik, mint valami fagyott láng, a gyönyörűség. Remény, nyugalom és biztonság. De az illúzió szétmorzsolódik, megnézi a lány az óráját, látja másfél órája áll, ott várakozik, a haja már csupa víz, az idő letörölte a rúzst is. Gyorsan elhagyja az utcát és titokban magát átkozza, hogy bírt ide eljönni és reméli nem is fog soha...Hiszen kinek van kedve megaláznia magát?
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hiszen azt sem tudom, hogy élsz-e. Most örülsz. *mosoly*
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.