Újabb séta a Gellért hegyen, csak most másfelől cserkésztem be kedvenc kis helyemet. Kissé groteszk dolog az, hogy miközben én a gyönyörű fák közt sétálok, nézve az aranyozott apró tisztásokat (jajj, milyen giccses így) eközben helikopterek, autók, buszok egyvelege hangzik fülembe. Normális ez?
Mi ez kérem szépen? Végre odaérek a Gellért hegyi vízeséshez, hogy a Hídon lévő forgalmat, a Folyót és a Várost szemléljem, úgy érzem a Világ közepén vagyok, és egyszerre ahogy lenézek a mélybe, a vízre: tele van szeméttel. Mert jó, az sem töltött el soha örömmel, hogy az összes >>nagyonromantikusarc<< idehordja a bábját, de akkor ne dobáljanak tele mindent a saját ocsmányságukkal, és ne fújják fel éktelen vörössel a mohás kőre azt hogy: >>F*ck all<< (és társai). Köszönjük.
Adyra kéne hallgatnom. Meg kéne szertenem magam. Mert csak az utálhatja magát, aki nagy társasági ember, akinek sok-sok barátja van (igaz az ilyen emberek ezt nem teszik). De aki szinte teljesen egyedül van, annak meg kell szeretnie magát, fel kéne fedeznie nem létező értékeit, hiszen sohasem vagyunk egyedül. Magunkkal töltjük a legtöbb időt. Ha ezt a játékszabályt betartom, talán nem leszek oly elcs*szett alak. *vigyorog* (Ne gondoljatok skizofrénnek, kérlek.)
Láthatatlan vagyok. Többen majdnem nekem jöttek, nekem jöttek volna ha nem állok el, egy méhecske neki hajtott az arcomnak, egy hatalmas lepke rám szállt és csak egy kis idő múltán jött rá hogy én is élő vagyok. Valóban ilyen a kisugárzásom? Vagy csak most a megfáradt énemet senki nem veszi észre? Vagy csak ennyire figyelmetlen minden és mindenki?
Az a baj hogy a Gellért-hegyhez kötődnek emlékeim, és most nem volt jó hogy állandóan eszembe jutott valami régi rossz emlék. Annak ellenére hogy mindig is pesti voltam (na jól van nem itt születtem, de az most nem lényeg) annyira nem ismerem Budapestet.
Mi Budapest legszebb része?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
brian. 2008.07.31. 16:08:42
*mosoly
Alphonse · http://alphonse369.blogspot.com/ 2008.08.12. 21:55:49
Buda meg Pest
*mosolyog*
Persze ez így nagyon "alteresen" hangzik. Vagy tudom is én hogy. De a lényeg tényleg ez. Mivel bármi csak akkor szép (számodra), ha szép dologként tekintesz rá. Ebben pedig sok minden befolyásolhat. Badarság lenne egyetemes szépségeket kijelenteni. Pillanatok alatt tehetők ronda helyek széppé, és szépek undorítóvá. Igaz, ez mindennel így van.
De akkor már miért is ne, csak így az én irányomból:
A hidak (ha az ember rajtuk van) összességükben; bár lehet ez inkább a Dunának tudható be.
Gellért hegy dunai oldalán végig futó "kerités", bárhol.
Buda-Ifi-Park. Bemászva-kivűlről, kinek hogy.
Vár legnagyobb része.
Dunapart mindenütt.
Bazilika környéke (szökőkúton ülés, tér közepén valamelyik körben üldögélés, kicsit tovább sétálva Beckettsben üldögélés Guinness mellett. *nevetgél*)
Vérmező Déli pályaudvarhoz legközlebb eső mezeje, főleg ősszel-tavasszal, hajnalban-reggel.
Pályaudvarok, mint épületek.
Déli pályaudvar, 1-es vágány leghátulja, túl a CBA-s be(le)járaton, ahol vannak ilyen ronda szocreál padok, meg asztalok.
Kelenföldi pályaudvartól visszább a síneken, a jobboldali nem használt alagút teteje, belseje, vonatnézés (bárhol máshol is).
Belvárosi régi bérházas utcák.
Széchelyi emlékmű a hegyen.
Normafai erdő.
Jánoshegyi kilátóhoz vezető vékony lépcsős út, meg maga a kilátó, előtte a törökméz árussal.
Pár nagytétényi gyár környéke, ahol csak párszor voltam, így pontos leírást nem tudok adni.
Meg persze Gellért hegy kereszt előtti kiülős rész, meg a feljebb található "páholy", meg Margitsziget néha-néha.
A Blaha Lujza tértől a dohány utca fele van egy kis pados rész, na az ottanni bokros részben például gyönyörű lóherék vannak. Azt hiszem a legszebbek amit budapesten eddig láttam.
Még a régi metró állomások is szépek.
Meg még milliónyi gyönyörű hely van, szóval észre kell venni őket. Vagy épp azzá tenni, ha más nem, legalább csak önmagad számára.
Szép estét!
Alphonse
PikkDama 2008.08.22. 18:27:55
PikkDama 2008.08.23. 08:40:56
Azért, végső soron mégiscsak jobb a céltalan lézengés. Mert ha valahová mész, akkor a Cél lebeg a szemed előtt, így pedig gyönyörű helyekre lehete bukanni. Mert ha van célod akkor ezek a szépségek csupán hétköznapi dolgok: egy utca amin át kell haladni, egy fa amit ki kell kerülni, egy lámpa -ami már megint nem kapcsolódott föl. (Persze lehet nyitott szemmel is járni, tudom. De úgy könnyeben elkalandozik a figyelmed.) Céltalanul lézengve végtelennyi lehetőséged van arra hol lyukadj ki, és merre menj. Én úgy szoktam ráakadni az utamra, hogy épp melyik út az, amely Hívogat. Célok olyankor kellenek mikor épp semmisem hívogat. Már pedig valljuk be ilyen elég sokszor előfordul, sajnos. Bocsánat úgy látszik eléggé hangulatember vagyok, remélem ez megbocsáltható bűn. *halványmosoly*
Alphonse · http://alphonse369.blogspot.com/ 2008.08.23. 23:07:18
PikkDama 2008.08.25. 11:20:36
Különös. Egyedül vagy ezzel a varázslatos tulajdonsággal.
Alphonse:
Igen, igen, nyugalomra vágyom. Csak nálam, sajnos, hiányzik a 'Régi' felíratú mappa.
Alphonse · http://alphonse369.blogspot.com/ 2008.08.25. 20:57:40
Az a mappa senkinél sem hiányzik. (persze van egy két betegség, de azokat kizártnak tekintem *mosolyog*)
Igaz, lehet hogy nem szeretnéd elővenni, vagy nem mered. Emlékek nélkül mik is lennénk. Ja, és ahol rossz van ott jó is. Talán mikor kerested, véletlen, vagy direkt átugrottál rajta.
Jó szerencsét!
PikkDama 2008.11.24. 16:19:11