Annyira bizonytalan vagyok.
(a nyakamban lévő szoknyán csillog a mozgó fény; az aszfalt lila, zöld hajú lányok várnak a pirosnál; valaki csíkos sapkában kotorászik a szemetesben; csendesen mozognak az emberek, egységesen. Minden homogén. Az asztalomon egy barka, tavasz illatú. És ez Gyönyörű.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.