November hetedike, péntek:
Igazából gyönyörű nap volt: színei elkápráztattak. Én zöld-kék-lila-narancssárga és fehér voltam, próbáltam kompenzálni a (mellesleg gyönyörű) nehéz szürke eget. "Boldog szülinapot. Neked. jános." Ez a sárga cetli fogadott az ajtómon, testvéremtől, marcitól *szélesvigyor*. Miközben az iskola felé mentem szerettem volna visszafordulni lila kalapomban, mert érzetem, hogy készülnek valamivel... De szép volt. Hatan közösen megajándékoztak A Cipővel (fekete-fehér). Tökéletes választás, én azt mondom. Álomképeimben fel-fel bukkant és ami a legszebb volt benne: szívből jött. (Legalábbis így hiszem.) Ajándékaim közt van még lila, fekete szatén, selyem szalaggal, tömény csokoládék, lila és kék körömfesték, csillógó aluminium, fekete lakk, piros kockás, szürke és vörös poliamid, türkiz pamut, szürke szörme és egy csodásan szóló hangszóró a számítógéphez, melyen ezt hallgatom: Smashing Pumpkins: Daydream https://www.youtube.com/watch?v=WAVkSAxc9J0.
Iskola: Végre már kifaragtam a ducokat és sikerültek a kék próba nyomások. Még "A Cég" feliratú nyomdát is készítettünk. A közismereti órákat Hauff legszebb meséivel töltöttem (színük szintén kék). A nap majdnem Fönöknél végződött Monzsuval, Simpson nézéssel (téglavörös és rozsdabarna), helyette: apró ünneplés egy puhának tűnő fészekben. Narancssárgára rajzolt királykisasszony és királynő mondta szintén: "boldog szülinapot" - Fanni közvetítésével.
A hétvége nyomorúságos (csupán kétszer szakadt meg ez az érzet: egyszer egy rövidebb természetellenes öröm szakította meg, majd egy intenzívebb de lágyabb valami). Szóval inkább nem beszélek róla. Émelygéses evések (persze nagyon finomak: pörkölt, máj, és szerecsenvirágos csirke), tompa felszínesség, unalmas mosolyok, megszokott beidegződések.. A karácsony még olyan messze van, mégis már megfertőzte a napjaimat... Rövid eufórikus séta: Két méterrel a föld felett jártam, az adta az erőt, hogy leutazzam csak úgy este Szentendrére.. Mielőtt gondolkodtam volna... Mindenesetre az a pár óra valóban csodás volt, mert a lelkem szárnyalt, csak úgy magától, egyik pillanatról a másikra; szárnyra kapott. A molóról gyönyörű volt a Duna, mely figyel. Nem érint. (A Hülyeség csak úgy dőlt belőlem *vigyorog*) A többi me(/é)g bennem van.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Legszívesebben azonban csak ennyit írnék: Kín.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.