A mai álmom fordítva, de megvalósult. Én az állomáson állok, gomba pedig a járműről néz le rám. A búcsú ellenére szép pilanat, felemelő. De hol itt a kívánság?

 A Duna akvarellfesték-szerű színeibe, a szennyvíz tejeskávé módjára keveredik bele. Budapest Gyönyörű - legalábbis az Erzsébet hídról nézve. Ha akarod, olyan mintha egy Mese Fővárosában lennél. Kivilágított palota az Üveghegy, a kocka-szállók méhkaptárok, a távoli kisdomb, rózsaszín felhőkkel Fellegvár, a templom Zöld, ezernyi furcsa szerzet, mesebeli fák és így tovább. Olyan sokrétű ez a város, eklektikus. Ha szeretnéd, te lehetsz a kiskirálykisasszony.

  De, sajnos, csupán egy pillanat erejéig. Lejőve a hídról, bekerülsz a város forgatagába, nem látod a Birodalmad, és elfeledkezel arról hogy Uralkodó vagy. Csupán a hétköznapi problémáidra tudsz gondolni, hirtelen, mintha fontosabbak lennének...