Furcsa, de kellemes érzés szállt meg mostanában. A belső, és a külső világom mintha egymásra talált volna. A körülöttem lévő dolgok furcsamód nem idegesítenek, mindent el tudok fogadni, és élvezem. Szinte alig veszem észre a többieket és ez jó. Élek, Én, Magamért. Talán kialakultam, pontosabban most alakulok ki, a tojásomat feszegetem, és tudom, ezzel rombolni fogok. Hiszen a tojásomat szét kell zúznom, egy világnak romba kell dőlnie.. Olyan különös dolgok történnek velem: tudok aludni, egész gyorsan elalszom és nem akarok meghalni. Néha szeretet száll meg és örülök. Kezd minden letisztulni, talán megszépülni. Persze az álmok néha eltűnnek. Olyankor fájó a Valóság és a határtalan gyűlölet, az egymás iránti kötelességek és az a Sok függőség.. De az Utunk, a Saját utunk, szenvedésen át vezet a Magányba. Persze semmisem a mi választásunk, az akaratunk, a sorsunk már döntött, az az egy a fontos, hogy ezt kövessük.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------
Úgy gondolom, most nálam beállt a 80-as, 90-es évek világa (persze megtűzdelve egy kis jazz korszaki, 40-es évekbeli, pop artos, 19.századi stílussal és miegyébbel. Hát úgy julisan.) Jennifer Rush, Sade, Björk és Depeche mode (Question of time https://www.youtube.com/watch?v=mrNatcsrkSE&feature=related) minden mennyiségben. És még emlékszem arra, hogy nem is olyan rég mennyire utáltam ezt az egészet, a DM régi korszakát és mindent... Mennyire nem tudunk hűek lenni mégcsak Önmagunkhoz sem! *nevet*
"Nem szabad úgy festeni, hogy az majd jól eladható legyen."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.