Találkozások zsinórban: Furcsa de mind a három örömmel töltött el, pedig három teljesen különböző világ volt ez. De bennem mind elfér. Nem ütik  egymást oly nagyon mint az elsőre tűnt..

Az Elsőt nagyon vártam már. Hiánya elviselhetetlen volt már az utolsó napokban. Hiányzott, Ő is. És teljesen jó volt, persze nem olyan mint ahogy azt én elképzeltem. Ő jó irányba változtatott meg, kihozza belőlem a jó tulajdonságaimat, talán kicsit jobban megbecsülöm, megszokom magam. Felhívja a figyelmem rá, hogy talán én is egy jó ember vagyok, talán értékes is. És Ő nem nyalizással, vagy efféle dolgokkal éri el ezt nálam, sőt, épp ellenkezőleg. Ez a zseniális benne.

A Második csupán: Jó. Ennyi, igen, igaz az elején kicsit nehezen indult be a dolog, kicsit elveszettnek éreztem magam. Mindketten hiányoztak, de másképp mint Gomba, teljesen másképp. És megismertem egy lányt aki nagyon szórakoztató, megszerettem. Egy negyedikben meg csalódtam (aki mostanra már kijavult a szememben).  (+A Cég alapítása).

A Harmadik. Nem tudom még pontosan behatárolni. Nem tudom, de végső soron kellemes volt. Szerintem megértette korábbi szavaimat. Végre. Talán. De köztünk, sajnos, vagy nem sajnos, de végleg elveszett valami. Hogy ezt pontosan mi okozta, nem tudom megmondani. (Talán mostmár igen..)

Mára ezt a számot ajánlom. Elsőre nem tetszett igazán, de tele van Boldog Szomorúsággal...Szívessen írnék erről, de úgy gondolom, ha oda figyelsz, Érzed. Aphex Twin: Flim   (https://www.youtube.com/watch?v=RhHkUg-QCwk)