Alíz Álomfelhőországban

  "Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. De én túl fiatal voltam ahhoz, semhogy szeretni tudtam volna!"

  Egyik nap, elalvás előtt kerestem az elveszett napokat, átlapoztam az elfolyt perceket, és nem találtam magam. Nem találtam pontosan mikor vesztettem el az Énem, és hogy miért változtam meg, nem tudtam párhuzamot vonni a múlt és a jelen között és a jövőt csupán egy nagy…

  A szerelem (/szeretet) olyan, mint a tökéletesség: nem létezik.        De nekem az élet tökéletlenül is kell, hiszen tele van érdekes reakcióval; a szépség mindennapban benne van és az öröm csak az egyénen múlik. Furcsa talán, de szeretet…