Egyik nap, elalvás előtt kerestem az elveszett napokat, átlapoztam az elfolyt perceket, és nem találtam magam. Nem találtam pontosan mikor vesztettem el az Énem, és hogy miért változtam meg, nem tudtam párhuzamot vonni a múlt és a jelen között és a jövőt csupán egy nagy feketeségnek láttam. Körbenéztem és nem tudtam miért tettem azokat a dolgokat amiket tettem. Értetlenül álltam az emberekkel szemben, nem ismertem fel őket. Miért. Aztán, már csupán arra gondoltam, most, ebben a másodpercben tudathasadásom lesz és valami nagyon rosszra gondoltam. Ekkor azonban éreztem, ahogy a lelkem visszatalált. Nem mertem megmozdulni hosszú ideig, féltem, megint elvesztem. De éreztem. Persze, ettől nem sok minden változott meg. De mit is várok?
Eurythmics: Julia https://www.youtube.com/watch?v=ytq7jeMNGQQ&feature=related
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.