Ha jobban meggondoljuk nem volt nagy teljesítmény, de mégis büszke vagyok magamra. Egy rövid időre erősnek éreztem magam és repültem. Már az egész ház alszik, a rolókat leengedik, az udvar csöndes. Az ablak előtti szekrény megreccsen alattam, de semmi gond. Amíg a beugró mögött várakoztam, azok a percek iszonyatosan hosszúak voltak, de aztán pár másodperc és: SZABADSÁG!- Ha csak rövid időre is. (De még milyen! Köszönök mindent Főnöknek és Mongolnak.)
Marilyn Manson: Great Big White World
Ma kétszer sétáltam, és még este is gyönyörű volt az idő : virágillat bódít el és olyan mintha nyár volna. (Teljesen, mint a tavalyi gellérthegyes nyári esték..) Valójában tényleg SEMMI nem változik, pontosabban nem fejlődik, mert belül, legbelül és alapjaiban változtathatalan midnen. "Nothing heals, nothing grows." Ennek ellenére mégis, az én alapelemem a változás, a pörgés, én tökéletes fogyasztó vagyok: többet, még, még, Újat! De én nem felejtek és tudom, hogy az egész körbe megy, ami elmúlt, az lesz holnap is.
És hajnal, az utcán külföldi, magából kifordult emberek, (mert dohányzásban, depresszióban, rákos megbetegedésben és partyzásban igenis mi, magyarok vagyunk a császárok!) hangos sikoltás, miegyéb. Aztán a puha ágy, mintha mi se történt volna.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.