Nézve ezt a videót (Placebo: Running up that hill- https://www.youtube.com/watch?v=zKkaLM9NcSo ) jövök rá, mennyire szeretem az embereket. Mert igaz, hogy szinte mind nyomorék, felületes, beteg, üres, önző, és mechanikus, de egyben csodálatosak is. Mindegyik kicsit hozzá ad a Világhoz, mindegyik külön-külön egy élet, egy világ amit meg kéne ismernünk. Átérezni, elhinni, elfogadni, megérteni. Saját Istenük van, saját életszemléletük, saját stílusuk, lelkiviláguk, gondolkodásmódjuk és saját Utuk. Ott van mindegyikben a lehetőség, hogy valami értelmeset alkossanak és gondolkozzanak. Mindenkiben ott van a lehetőség, hogy nélkülözhetetlenek legyenek, meghatározóak és különlegesek. Mindegyik...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.