Kedd reggel: úszás a Margitszigeten. Talán most először szép volt. A vízből fehér gőz szállt fel a hófehér ég felé. A hosszú fekete ágú, sárga levelű fák körbe vették az uszodát. Kivételesen, most az úszás nem lefárasztott, hanem felfrissített. (És csodával határos módon nem késtem el.) Azonban ez a frisseség elég hamar elpártolt mellőlem, a nap többi részét nagyon tompán töltöttem el. Ma úgy érzem kezd valamiféle életerő visszatérni belém. Egy remény arra, hogy nem kell az egész életemet mozgatható élő hullaként leélnem *vigyorog*. A fáradtságot unalmas festésben, "zongorázásban" meg egyéb látszólag hasznos dologban vezettem le. A fejfájással meg már nem tudok mit kezdeni (szinte már a részem lett. *mosoly* azért ennyire nem durva) az aszpirin gyomorfekélyt okoz, a testmozgáshoz lusta vagyok, a kávé lefáraszt, az evés hízlal (*kacag*) masszírozni meg nem tudom magam. A leghatékonyabb eddig az agybutító zene hangosan, mert az kiveri a kínt. Milyen mókásan hangzik. *kuncog*
Vidámság a teás csészémben: I monster: Daydream in blue: https://www.youtube.com/watch?v=M3TH1AtROws
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.