(Azáltal lehetek csak több, ha másoknak adhatok.)

Hagyjátok békén a világomat!

   Azt hiszem nem írok ide többet - gondolatokat. A lelkemet úgyis kinevetitek. (Csak a látszat kell.) Mostantól, csupa vidám dolgokat fogok írni, szépségeket és örömöket, mert a jót az ember könnyen nyeli, szinte észre se veszi azokat, ellenben a rosszra mindig is emlékszünk. Szóval, mostmár a blogomat senkinek se szánom. Nem akarom, hogy sokan olvassák, csupán magamnak írom, hogy visszaolvasva lássam: "milyen szép is az élet!" (márha látnánk.) És akkor, legalább emlékeim lesznek és azért sírhatok: "milyen kár, hogy elmúlt!"      Legalább lesz oka... 

Maria Callas - Puccini: O mio babbino caro https://www.youtube.com/watch?v=Rxy4qrnKwVo

Crystal castle - Untrust Us https://www.youtube.com/watch?v=Xqy5nrzhs0g&feature=related