- Elvesztettem.
- De még szeretem. Csak… változnak az emberek és a helyzetek, az idők.
- Hiányzik, hiányzik… Nagyon hiányzol!
- A fiúk túl mohóak. Nem élvezik ki az apró örömöket, a pillanatokban lévő mély érzéseket, nehezebben érzik át. Kifinomultabbak lennénk? Persze van, hogy én vagyok a mohóbb, de ez csak azt jelenti, hogy a férfi részem érvényesül akkor épp jobban, hiszen mindenki tudja, hogy mindenkiben van egy kis női és férfi rész is. Szeretem, ha egy fiú tud érzékeny lenni és felfogja az apró rezgéseket. Csak hát, hol lehet ilyet találni? Teremnek valahol? *nevet*
[Az a vicces, hogy néha (túl) komolynak hatok.]
*rózsaszín hányás (=remekül összeválogatott hányás)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.