höhö

   A Szépség, a szépség örök! Engem boldoggá tud tenni ez az ezernyi apróság: a zene, a repülő, a felhő, a kismadár, a füst, a vijjogás. Menumira az oldalamon ül és úgy érzem egész így minden. Vagyis.... minden?

  Szóval nem is értem miért gondoltam azt hogy a problémákon azzal segítek ha beleélem magam a szenvedésbe. Azt se, miért éreztem magam nyomasztva, hiszen annyira nem lehet komolyan venni, meg felesleges. Kicsit talán magányos voltam de nevettséges az egész. Kicsit talán szenvedtem, de ez csak játék volt. Ez a negativ valami soha nem én voltam. Azt mondják az él, aki fél magától. Én nem éltem és annyira megijedtem, hogy most elkezdtem. Olyan félelmetesen ijesztő.. de már az emberektől se félek annyira. Persze néha rám ijesztenek. Nagyonis sokszor.. csak nem értem miért van ez.. Mert ez meggátol annyi mindenben, és emiatt húzom fel a falat, a magas, erős falat, ami nem megvéd hanem elválaszt.

Boards of Canada

  Nem biztos hogy kéne írnom, felesleges ez az egész blog, de mostmár mindegy. Addig se unatkozom.

Strangelove

  Gyermelyen nem volt mégse kedvem a ház mögött lepkét fogni, igaz, közre játszhatott a 10 óra mozgás, ami után még mindig izomlázam van, teljes szabadság, bezárva a négyfal közé. A tizenegyedikszínes csapat kezd magára találni, mint ahogy mindenki más is, csak el ne csússz a nyálas földön! Ez végtelen, a lilás szemüvegen keresztül láttatott kontúrvonalas felhők, a vakond hatása, a város, a boldog naptej illatú város, a hideg, szürkés ég alján az izzó neon színű napkorong (ilyet még soha nem láttam!), a Zene, a mozgás, amik életben tartanak, feledtetik hogy minden veszett, a fogyasztói társadalom ihlette firkálmányok, a nap energiaelszívó hatása, a sütemény édes puha íze, a kincsvadászat a szobámban, a fák gyönyörű fénylő törzse, a reflektorszerű hold, az intenzív groteszk érzések és az ölelések.

  Az állatvőlegény most alakult át királyfivá.

Change the formality

    Ha jobban meggondoljuk nem volt nagy teljesítmény, de mégis büszke vagyok magamra. Egy rövid időre erősnek éreztem magam és repültem.      Már az egész ház alszik, a rolókat leengedik, az udvar csöndes. Az ablak előtti szekrény megreccsen alattam, de semmi gond. Amíg a beugró mögött várakoztam, azok a percek iszonyatosan hosszúak voltak, de aztán pár másodperc és: SZABADSÁG!- Ha csak rövid időre is. (De még milyen! Köszönök mindent Főnöknek és Mongolnak.)

 Marilyn Manson: Great Big White World

  Ma kétszer sétáltam, és még este is gyönyörű volt az idő : virágillat bódít el és olyan mintha nyár volna. (Teljesen, mint a tavalyi gellérthegyes nyári esték..) Valójában tényleg SEMMI nem változik, pontosabban nem fejlődik, mert belül, legbelül és alapjaiban változtathatalan midnen. "Nothing heals, nothing grows." Ennek ellenére mégis, az én alapelemem a változás, a pörgés, én tökéletes fogyasztó vagyok: többet, még, még, Újat! De én nem felejtek és tudom, hogy az egész körbe megy, ami elmúlt, az lesz holnap is.

Thieves like us    

  És hajnal, az utcán külföldi, magából kifordult emberek, (mert dohányzásban, depresszióban, rákos megbetegedésben és partyzásban igenis mi, magyarok vagyunk a császárok!) hangos sikoltás, miegyéb. Aztán a puha ágy, mintha mi se történt volna.

   Túl komolyan veszünk mindent, főként magunkat, ezáltal leszünk nevettségesek, és így válunk sajátmagunk karikatúrájává.   Pedig a korzót megsimító tavaszi levegő könnyed, könnyedebb talán a lila felhőknél is, és a rejtekükről előmerészkedő yuppiek szívénél is.

Ez a nap megérdemli ezt a fantasztikus számot (a délutánja nem, meg a kacatjaim szörnyű eltűnése sem..no de hagyjuk is ezt!) A lényeg: sütött a nap, rügyeznek a halott növények és mindenki önfeledt. Szabadságot, korlátok nélküliséget!

   Örülök, hogy látok, mert mindenben ott van a szép; a csodás világ minden részlete és az egész. Különleges érdességek és vak látvány - az érintés. A sötétségben új látvány születik, egy fantasztikus illúzió, amit agyunk bármikor produkálhat. Az ízek, egy-egy falat Boldogság, ízek egymásra halmozva és szétszakítva. A fűszerek a harmónikusat fokozzák, a végtelenségig. Az illatok által valótlan ízeket képzünk fejünkben. És a hangok! A gyönyörű, mély, sűrű, szétzilált, csöndes, dübörgő, forgó, csobogó, lágy, fájó, feszült, csillagos, kitartott - ezek kitöltik az Életet. Tom Tom-nak igaza lehet: " Az élet tökéletes, a legjobb, tele csodával, gyönyörrel és lehetőséggel."

Björk- Oceania

Aphex Twin - Xtal

Érinthetetlen elérhetetlenség

"Én is féltenélek. Nem tudom, ez valami tipikus emberi tulajdonság. Az ékszereinket nagyon féltjük."

  "A Szerelmet nem lehet úgy ábrázolni, mint a fát, vagy a tengert, vagy bármi más rejtélyt. Az a szemünkben van. A bűnös a szentben, A fény a festékben."

Annyira bizonytalan vagyok.

(a nyakamban lévő szoknyán csillog a mozgó fény; az aszfalt lila, zöld hajú lányok várnak a pirosnál; valaki csíkos sapkában kotorászik a szemetesben; csendesen mozognak az emberek, egységesen. Minden homogén. Az asztalomon egy barka, tavasz illatú. És ez Gyönyörű.)

   "Nézz körül: csupa idegesítően harsány életöröm és bárgyú naivság. Legszívesebben nyakon harapnád őket. Csak vicceltem. Jámbor vámpír vagy, a szád szélén csurranó piros lé nem más, mint az első eperből készült turmix." Valami béna horoszkópból - Mellesleg tényleg nyakon harapnék valakit.

  Szeretem azt, aki határozott - mert én nem vagyok az; Szeretem azt, aki ösztönös - mert én nem vagyok az; Szeretem aki át tud lépni a problémákon - mert én nem tudok; Szeretem azt, aki ki tudja fejezni magát - mert én nem tudom; Szeretem azt aki tud élni - mert én nem tudok. De menni fog. The Beatles: Fixing a hole

*széélesviigyor*

Most csak ez.

  Ez a furcsa szél, az üres grundon a szemetet felkavarja, a felhőket olyan gyorsan fújja, hogy nehéz a szemeimmel követni, a Duna felszíne is rajzosabb. A papíron egy-két csepp  furcsa dudort alkot, a padot körbe veszi négy-öt kutya össze-vissza futkosnak, szimatolnak, figyelnek, de aztán mennek tovább, mert látják itt nem lelnek játszótársra. Akárhová nézek, gyönyörű minden, sajnálom, hogy egyszer ennek is vége szakad. Valami belül azt súgja mégis jó ez, de miért állnánk a Föld útjába, görcsösen ragaszkodván a megszokotthoz.. A Szépség akkor is létezni fog ha ember nem is, felhők, folyók, csillagok (és a végtelen) mindig is lesznek. A pillanatokat kell csak megtartanunk és komolyan szeretnék hinni benne hogy lelkünk részeire hullik és a természetben tovább él.     Olyan nehéz a kerékbe újra és újra beszállni és folytatni ezt a ragacsos körfolyamatot...     Az idő egy nyelv amit minden(?) ember beszél, hogy megértsék egymást, de nem biztos, hogy komolyan gondolják. Marilyn Manson

    Hát Úristen, hogy Budapest mennyire gyönyörű. Senki nincs az utcákon, alszanak. A Duna csíkosan rohan, műanyag zacskók tekerednek a fém oszlopok köré, és minden egységet alkot, minden részletében tökéletes, minden, mert önmagában hordozza a világűrt, a végtelenséget. Még a falfirka a váci utcai házon, annak is ott volt a helye, mert így: Pest. Ezt a hangulatot nem tudja semmi más visszaadni. Csak egy séta a péntek esti városban, üresen. "A fiataloknak törzsre van szükségük, mert anélkül egyetlen csepp lesznek az óceánban és ettől begolyóznak." Valami ilyesmi nekem a cég. Yonderboi - before you snap

Ezt most találtam: http://www.orangeek.org/archive/2008/04/24/LSD_vs_Alcohol_vs_Tree_(and_mu/my_weblog

[*esikazeső*]

  Összekapartam magam és maradék erőmmel végre kicsit a szobámat is felkaroltam.  Letöröltem a tükröt, ami mellett számtalan almacsutka fonnyadt meg, kiválogattam a ruha kupacokat, elveszettnek hitt dolgok kerültek elő (persze még így is sok minden hiányzik), megkövült festékbe ragadt kanál dróttal, műfű darabka pedig gombostűvel került a falra, több éves karácsonyi díszek a szemetesbe, régi képek, kollázsok és emlékek pedig a fiók mélyébe (helyettük jöttek újak). (A durvább részektől pedig tekintsünk el. *vigyorog*) Az utóbbi időszakban kicsit elhagytam, most meg át is alakítottam. Azért jó a rend, mert lehet újra szétpakolni.  Kétféle "szobaállapot" létezik: a rend, aminek a mélyén kupleráj honol (~mostani állapot), és a káosz ami mögött pedig teljesen érthető és átlátható rend áll. Csak persze ugye vannak határok.

Letum: Communion https://www.youtube.com/watch?v=YVEh7-DPwQw

 "Give wings to my triumph"

Várom a tavaszt.

https://www.youtube.com/watch?v=2BSMcVRgloY

(Björk tavaszi.)

   Ez a szám ( Aphex Twin: Hedphelym https://www.youtube.com/watch?v=TV79sWbTEeo  ) először nem igazán tetszett, de valójában gyönyörű.. megbabonáz. A flim-hez tudnám hasonlítani hatását (csak nem olyan boldog és harmónikus.):

  A folyó partján állok: szürke a víz, apró állandóan remegő konturvonalak mozognak a felszínén, amiket a szél mozgat, belecseppen a hólé, mint a smaragd. Mintha ködös lenne, fehér minden, a házak, a föld - a hótól. És az ég üres. Itt vagyok a minden közepén, a semmi üres értékét képviselve (hiszen a két végtelen egyenes közepe a nulla). Félelmetes érzés.. Túl megy a szép fogalmán - Olyan különös minden. Üres szelek fújnak, mintha érezném a lelkem, de minden hideg és kihalt. Érzem..útban van aki nicsen. Ki iktatom a távolt, minden minden része. Nincsenek határvonalak, nincs idő.

  A párhuzamos dimenzió: Az égen gyönyörű felhők, millió színben sziporkázik az ég a naptól, szinte giccs. Miközben állandóan változom, már tudom egy és állandó vagyok ez megnyugtat. Megtaláltam valamit, amit kerestem. A víz zöldes-színtelen, mintha egy síkot alkotna mindennel együtt. És itt a minden közepén, a semmi közepén (hiszen alig van köztük különbség) hiányzik. Hiányzik mindenki. Hiányoznak a járókelők, a rokonok, a barátok, és az ismerősök. Hiányzik mindenki akivel véletlenül is barátkoztam, akibe véletlenül is beleszerettem, akit valaha is megérintettem, akire valaha is ránéztem, akihez valaha is valamiféle közöm volt. Hiányzik mindenki, hiányoznak az emberek. 

  Nem.. azt hiszem képtelen vagyok leírni mit idéz elő bennem ez a szám. Nem tudom átadni, hogy: "érezd". Úgy sem tudnád ugyanúgy érezni és már nem is akarom..

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------

 Annyira tiszta vagy.. talán ez az ami megrémiszt.. Megfertőznélek, le rombolnám illúzióidat... védekezek, miközben téged védelek. És ha magamra ismerek benned, talán az fáj a legjobban. Nem olyan egyszerű.. nem olyan egyszerű a szeretet, ha ennyi rém vesz körül, nem olyan egyszerű az elfogadás. Könnyű megérteni dolgokat, de nehéz átérezni. Lélekkel felfogni. Nem teszek ígéretet. De annyi mindent mondanék és vagy te szöksz meg vagy én. A jelszó: Rascal...  https://www.youtube.com/watch?v=RhHkUg-QCwk  (flim)

  Azt hiszem nehéz szebbet találni annál, amilyen ma reggel volt a város. A Tündérkirálynő ide is beköltözött, hófehér prémmel befedte a szürke kis utcákat. Olyan volt mintha a hófúvás irányából egy hatalmas lámpával megvilágították volna a fákat, így a hó lett a fény. A hó ellenére megindult az év, már csupán három hónapunk van hátra, és megdöbbentő módon több mint a fele eltelt az évnek. Azt hiszem, most nagyon várom a nyarat. The Beatles: Here comes.. https://www.youtube.com/watch?v=sUS49XSN6Zs

 Az iskola bizonyít, továbbra is. Rajz óra: 1.) előkészületek, beállítás beállítása, pakolászás; 2.) körömlakkozás és csicsázás, narancsevés, stb.; 3.) ebédelés; 4.) zenehallgatás (Lou Reed, Kraftwerk) és elpakolás. Köszönjük, Tanár úr! [ Na jól van, ennyire nem brutális a helyzet. Valamennyire haladtunk is... Mondjuk.]

 Egy hatalmas terem, nagy belmagassággal, óriási, fényes ablakokkal. Középen csak sok-sok vastag matrac van egymásra halmozva. Ha a létra tövébe állsz nem is látod az ágy tetejét, viszont fenn észreveszed, hogy baldachin is, megszámlálhatatlan mennyiségű párna, puha paplanok, dunnák és pokrócok tartoznak hozzá. Tiszta, barackszínű hálóingedben beveted magad a halvány rózsaszínágyneműk közé, a plafonról egy tálca ereszkedik le, amin gyümölcsök [valami miatt (istenem bocsáss meg *vigyor*) megszerettem a gyümölcsöket az utóbbi időben], csokoládék, pudingok, sütemények, palacsinták, torták, fagylaltok, és egyéb gyomornak kellemes dolgok találhatóak. Miután már nem fér beléd több erre a számra elalszol: https://www.youtube.com/watch?v=YMc95XFjI5I ( a gyönyörűségtől sírni kell. Átjárja a lelkem és betölti a testem ez a zene. Ennél szebb nincs számomra. Ha behunyom a szemem, elszakadok a földtől, súlytalan leszek, a földet kívülről látom. Felhők veszik körül és ti mind lent álltok.) és álmodásodat senki és semmi, soha többé nem szakíthatja meg.

 Ezen kivűl minden vágyam, tervem, célom és hitem kiveszett (kiesett) belőlem.

   Hnm, hnm... azt hiszem, azért szeretek valakit utálni, hogy utána még jobban szeressem..  

   Szóval végülis jó volt a nap, csak letudnám kaparni a vakolatot is [majdnem fél év után visszatér a fizikai fájdalom, brutál erővel. Annyira "örülök" hogy a szervezetem is szélsőséges. ("nem ömlik, kiesik")] Először beteg a szaktanár: megszületett Menumira, már a falamról mosolyog le rám, majdnem embernagyságban és mindig azt érzem megölelném. Nagyon kedves és szomorú.

  Furcsa nap volt.