Szóval nem is értem miért gondoltam azt hogy a problémákon azzal segítek ha beleélem magam a szenvedésbe. Azt se, miért éreztem magam nyomasztva, hiszen annyira nem lehet komolyan venni, meg felesleges. Kicsit talán magányos voltam de nevettséges az egész. Kicsit talán szenvedtem, de ez csak játék volt. Ez a negativ valami soha nem én voltam. Azt mondják az él, aki fél magától. Én nem éltem és annyira megijedtem, hogy most elkezdtem. Olyan félelmetesen ijesztő.. de már az emberektől se félek annyira. Persze néha rám ijesztenek. Nagyonis sokszor.. csak nem értem miért van ez.. Mert ez meggátol annyi mindenben, és emiatt húzom fel a falat, a magas, erős falat, ami nem megvéd hanem elválaszt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.