Alíz Álomfelhőországban

    Én sokszor magamba tudtam fojtani a problémát, a csalódást. Te most nem. Hát akkor csalódj, drámaian, add ki a dühödet és hidd azt, hogy én vagyok a hibás. Aztán, mikor rádöbbensz majd, hogy Te ugyanolyan ember vagy csak mint én, vagy mint mi, akkor már talán…

       Zárd ki a külvilágot -  ha csak hét percre is...http://www.indavideo.hu/video/Duran_Duran_-_Falling_Down?action=video_site&video_title=Duran_Duran_-_Falling_Down%3Ftoken%3Dc7cb791d677574d8111e85240be1276e

    Valahol és már nem is tudom mikor, darabokra estem, részeim csöndesen koppantak a vörös szőnyegen, és a darabjaim szertegurultak. Talán a lelkemet is elvesztettem, egyszer talán mikor álmodtam, túl messzire repült és nem talált vissza. Most kívülről figyel.

     Thieves like us: Headlong into night: http://www.youtube.com/watch?v=pSoQxZJONNA&feature=related  A videó is nagyon tetszik - letargia, félelem, sivárság, és valami végtelenség érzet.     Kint vagyok bent és bent vagyok kint.…

   Szédülés, hidegrázás, tompa némaság, üres tekintet, kusza gondolatok, nyüzsgő tömeg, tartalom nélküli hús cafatok. Nem hallgat meg senki, aki meg igen, az kinevet(ne). Koncentráljunk csak a mára és a holnapra, mert ha felemelem a fejem megrémülök a sötétségtől…

  Nem szabad azt gondolnom, hogy egyedül vagyok. Csak ki kellene nyitnom a szemem, szétnézni és keresni. Mert különböző vagyok, de csupán csak annyira mint a sötét és a világos kadmiumsárga. Éppenhogy. Miért ne élhetnénk az Illúziók országában?