Az a perverzióm támadt, hogy szeresselek, a hóba esett vérfoltot könnyedén letörlöm, mert minden változtatható; megbocsáltás az, ami a fekete szűk lyukon préseli ki magát, és én csak magamról álmodok, a féltékenység és a megfelelési vágy sem tud legyőzni, sem az álmosság, sem a hányinger. Elég lenne egy szó és én kiugranék, mert a szeretet túl sok és túl kevés. A felhők nélkül úgysem léteznél és rá kéne jönnöd, hogy megtiltással csak magad ellen ártassz. Minden szót ki kell mondani, mert ami bent marad az düh és harag lesz. A föld az fentről néz le rám, s rájövök, hogy én egy felhőről kacsintok le rá. Deréknál elkapott és kacagva végig száguldottunk az esti csillogó puha városon, egy éttermet keresve. Hatalmas vörös függönyök takarták el a vigadozókat, akik az erkélyről nézték a táncot. Nem kéne annyit gondolkodni és akkor nem lenne minden ennyire bonyolult, s csak megyek, megyek előre az alagútban iszonyatos sebességgel és már nem félek. Az önmagamhoz vezető út régen egyértelmű volt, aztán eltűnt, most pedig be van nőve sok tévhittel, gazos rögeszmével, s minden pont olyan, mint mikor elmentem, pedig a felszín alatt minden megváltozott. Szét akarom pukkantani azt a ragacsos fekete burkot ami körül vesz engem, és felveszem a rózsaszín szemüveget, beöltözök a színes ruháimba, parókát veszek, vastag talpú cipőt és csak anniyt üvöltök az élő hullák közé: "Mosolyt, Szépség!"
Depeche mode: Dreaming of me (https://www.youtube.com/watch?v=COwSoQeoASk)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.