"Mért oly hosszú az út a szívtől a szájig
Hogy lüktető lelkem sohsem jut odáig!
Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva
Csendes békés szerrel nem jut napvilágra!
– Életemnek fáját erősen rázzátok
Hadd hulljon gyümölcse ujjongva reátok –
És mint dió burka - ha hull napos ágról
Repedjen meg szívem a nagy boldogságtól!
Törjétek fel zárát az „én-álmodásnak”
Hogy elepedt lelkem odadhassam másnak -
Másnak másnak másnak – ki megváltja tőlem
Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem –
Ki valóra váltja – megitatja vérrel
S megéteti könnyes szerelem kenyérrel!"
Lesznai Anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.